01. Not My Funeral
02. Shovel Knockout
03. Roundtrip to Hell and Back
04. Pussyfoot Miss Suicide
05. Relentless Reckless Forever
06. Ugly
07. Cry of the Nihilist
08. Was It Worth It?
09. Northpole Throwdown
10. Party All the Time (EDDIE MURPHY cover)

 

A finn Children of Bodom zenekar nevét talán nem kell bemutatnom senkinek sem. A könnyedebben emészthető death/heavy/thrash metál keveréket játszó bandát lehet kedvelni is meg nem is, de azt el kell ismerni, hogy európai szinten az egyik legismertebb kemény zenét játszó formációról beszélünk. Én semleges véleménnyel vagyok róluk, nem is ismerem annyira munkásságukat (csak a Hatebreeder-t hallgattam huzamosabb ideig, ami tényleg jó album), utolsó albumuk (Blooddrunk) pedig kimondottan csalódást okozott nekem. Így hát kíváncsian vártam, hogy Relentless Reckless Forever című albumukkal mit is kínálnak nekünk  a finn fenegyerekek!


Már az albumkezdő Not my funeral megmutatja, hogy mit is várhatunk majd a későbbiekben: van itt gitár és szintetizátorszóló is, illetve egy-két kiemelkedően fülbemászó riff. A Shovel knockout masszív basszushangzással indít, és itt emelném ki a számomra egyik legnagyobb pozitívumként megélt dolgot: az utómunkálatok nagyon jól sikerültek, jó ideje ez az első olyan album, ahol a basszus tényleg úgy szól, ahogy kell, és akkora hangerőt kapott, ami megilleti. A szám többi része egyébként átlagos, a szintetizátorral generált 'kamu-vonósoknak" viszont van pár jó pillanatuk. A Roundtrip to Hell and Back című, kéjutazásra invitáló nóta egy lassabb tempójú, bólógatós darab, itt a szintetizátor kap nagyobb szerepet a fő dallam szempontjából, illetve szintén hallható pár emlékezetesebb riff. A Pussyfoot Miss Suicide-ot alapjáraton véve kissé untam, de persze attól még nem rossz, itt is találhatunk kiemelkedőbb részeket. Ja és igen, a címe az 'what the fuck?' kategória. Következik a címadó Relentless Reckless Forever, ami szerintem posztjához képest egy erős közepes nóta. Illetve az a vicc, hogy nem is, mert úgy natúrban, önmagában hallgatva jó szám, viszont itt az album felénél járva kijön a számomra egyik hátránya a Bodomnak. Nevezetesen pedig a dalírási stratégiájuk, melynek alapja, hogy egy számon belül minél több, közepesen jó és egymásra erősen hasonlító riffet halmoznak fel, melynek hatására ugyan változatos lesz egy-egy dal, de tömegesen hallgatva szembetűnőek lesznek a hasonlóságok, klisék, és ez monotonná teszi a zenei élményt. Na de itt a következő nóta, Ugly címmel, szerintem szintén átlagos, a jó kis szintiszólót leszámítva (ami mondjuk majdnem mindegyik számban jelen van, úgyhogy ezzel sem mondtam túl sokat). Cry of the Nihilist következik, ismét egy átlagos szám. Was It Worth It? - kérdi tőlünk a dal címe, és ennek a számnak az esetén: igen, megérte, ugyanis ez végre a többitől eltérő szám, lassabb tempójú, nagyon hangulatus billentyűs részekkel, padlódöngölő basszussal, és epikus hatású csorda-kórussal a refrénben. És elérkeztünk az elviekben utolsó számhoz (lásd később), Northpole Throwdown címmel. Azt kell mondjam, ez az album legjobban eltalált nótája, az újra-újra előjövő punkos lüktetésű részek hatalmas hangulatot teremtenek,  van néhány kiemelkedően jó gitár és szinti-dallam, egyszóval nagyon jól össze van rakva. De itt még nincs vége: a speckó kiadásokon helyett kapott még egy Eddie Murphy-feldolgozás is (illetve a japán, iTunes-os és kanadai változaton 2 koncertfelvétel, de az ki a fenét érdekel?), Party All the Time címmel. Címéhez méltóan egy igazi partyshit nótát kapunk, csordakórussal meg olyan karcos szintetizátor-basszus alappal, hogy azt még a Horse The Band is megirigyelné. Alkoholgőzös házibulikhoz kiváló alapanyag ez a szám! (Sőt, mivel az eredetit nem ismertem, ezért meghallgattam azt is, és azóta azt énekelgetem itt egymagamban.) Na de most már tényleg ez volt az utolsó szám, kész, vége a korongnak!


Szóval a pozitívumok: jó stúdiózás (kiváltképpen a basszus), alapjában és egyenként véve jó számok, de ezeket már mind leírtam. 'Semlegesnek' nevezném a szintetizátort, mégpedig azért, mert aki szereti, annak tetszeni fog ezen az albumon is, de akit idegesít, azt itt is fogja. Én speciel bírom, még azokat a részeket is, amik a 90-es évek tévéhíradók elején elhangzó szignálokra emlékeztetnek hangzásilag (kis túlzással például erre, de persze messze nem ilyen, csak mókázok, hahaha). És akkor most jöjjenek a negatívumként felróható részletek. Elsőként és legfájóbban a ritmusszekció gyengeségére hívnám fel a figyelmet: a dobos játéka egyszerűen unalmas, ugyanazokat a technikákat/ritmusképleteket ismételgetni, néha-néha van egy-egy lassabb tempójú duplázás, azt csókolom. Másodjára a vokál: rendben van Laiho hangja és énektechnikája, de ez minden számban kvázi ugyanolyan, ugyanabban a hangfekvésben marad, ami valljuk be: nem túl izgalmas. Végül pedig amit már leírtam egyszer, hogy a dalok túlzottan hasonlóak, ami miatt hosszútávon esetleg ráunhatunk.


Összegzésképpen: nem rossz ez a Bodom-album, a rajongóknak biztos tetszeni fog. De ez csak egy újabb Bodom album: ne várjunk tőle se többet, se kevesebbet: korrekt, az biztos. Én úgy tapasztaltam, hogy a Bodom kiváló arra, hogy a magyar "rockerek" (Tankcsapda, Iron Maiden, stb fanok) rákapjanak a keményebb muzsikára, tehát ha valakit "át akarsz téríteni" a death metálra, arra nagyon jó ez az album (ahogy egyik ismerősöm nagyon találóan megfogalmazta, " ilyen entry level metál cucc a CoB").  Viszont aki jobban el van merülve a death metal világában, az könnyedén talál magának sokkal jobb hallgatnivalót. Azért egy esélyt ők is adhatnak az albumnak, az utolsó két szám felkerült a hallgatni való számok listájára (az ősöreg és zseniális Silent Night, Bodom Night mellé).

Itt pedig megtekintheted a Was It Worth It? hivatalos videóját, ami számomra sokkoló módon egy gördeszkaparkban, deszkások társaságában lett felvéve... érdekes, a zenekar arculatától szerintem ez kicsit távolabb áll, de ez csak az én véleményem. Ja és még valami: VEVO-s videó létére meglepően fos minőségű (360p-s max felbontás 2011-ben szerintem gáz).

 

Szerző: .bb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cursedaffection.blog.hu/api/trackback/id/tr252763656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.