Amon Amarth - Surtur Rising

2011.03.31. 23:59

1. War of the Gods
2. Tock's Taunt - Loke's Treachery Part II
3. Destroyer of the Universe
4. Slaves of Fear
5. Live Without Regrets
6. The Last Stand of Frej
7. For Victory or Death
8. Wrath of the Norsemen
9. A Beast Am I
10. Doom Over Dead Man

BONUS:
+ Balls to the Wall (Accept cover)
+ War Machine (Kiss cover)
+ Aerials (System of a Down cover)

 

A svéd Amon Amarth nyolcadik nagylemeze nemrég jelent meg Surtur Rising címmel. Bár nem áll túlzottan közel hozzám a zenéjük, azért kíváncsian láttam neki, hogy meghallgassam és leírjam róla rövid véleményemet.

Műfajilag ugyebár death metalt játszanak, de számomra ez a korong inkább jobbfajta metalcore-nak tűnik, mert a vokálon kívül valahogy hiányzik belőle a death metalos hangulat  (jó, persze nyilván túlzok, nem kell attól félnünk, hogy breakdownokkal találjuk szembe magunkat). Az alaplüktetést megadó, gitáron 'ugrálgatós'  részek közül nem egyet vontatottnak és gagyinak találtam, na meg hosszútávon megunható a dalok szerkezete is. Viszont a gyorsabb pengetésű dallamokra nem lehet panasz, van egy-két kifejezetten kiemelkedő. A szólóktól igazából nem dobtam hátast, pedig az ember már csak a sztereotípiák miatt is epikus szólókat várna egy 'viking metált' játszó bandától. A gitár egyébként közepes hangmagasságban kolbászol, tehát nem igazán vannak sem mély, sem extrém magas kiugrások, szóval aki szereti az ilyen tradicionálisabb, 'vinnyogás nélküli' dallamokat, az ezt is szeretni fogja. A dob átlagos, számomra unalmas volt, bár akit idegesítenek a 'grájndolós' részek a metálban, az kimondottan örülni fog, mert ilyet itt nem fog hallani. A vokál hatásos, pont úgy van belőve a mélysége, hogy a death metallal még csak ismerkedők se fossák össze tőle magukat, viszont kellően nyers hangulatot biztosít. Az album hangzása rendben van, mondjuk a basszus kaphatott volna nagyobb szerepet, illetve jobb keverést. Ugyan nem kívánok többé ilyen 'menjünk végig egyenként a számokon' stílusú albumleírást csinálni, de megemlíteném a System of a Down covert (Aerials), ami nagy meglepetés volt számomra, mert a tracklist tüzetesebb megvizsgálása/értelmezése nélkül kezdtem neki az album hallgatásának, és mikor megcsapták a fülem az ismerős hangok (régen nagy SOAD-fan voltam), először azt sem tudtam, mit gondoljak. Bár annyira nem kiemelkedő egy cover, de mégis, az ötlet jópofa.

Végső véleményem:  nem rossz album a Surtur Rising, de a keményebb death metálhoz szokottaknak nem igazán ajánlom, mert kissé vérszegény, hiányzik belőle a dinamika. Ellenben, mint ahogy azt nemrégiben az új Bodom-albumról is megírtam, a műfajjal még csak ismerkedők valószínűleg élvezni fogják, mert minden benne van, ami kell, még ha kis adagban, kevésbé ütősen is, de épp emiatt kiváló bevezetés a műfaj világába. Néhány évvel ezelőtti  énem szemszögéből nézve nagyon is korrekt, élvezhető album, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy most is leköt, de ettől függetlenül azért nagy pillanatok erre a lemezre is jutottak!

Szerző: .bb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cursedaffection.blog.hu/api/trackback/id/tr142789979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.