1. Raise The Dead
2. One For The Butcher
3. Drop The Match
4. Built For War
5. Refined In The Fire
6. The Warrior Code
7. Against The World
8. Monsters
9. Most Hated
10. Only Song We're Allowed To Play In Church Venues
11. California
12. Strength To Dominate

 

LETÖLTÉS:            Filesonic | Uploadstation

 

Én balga azt hittem, hogy a Speaker of the Dead-nél borzasztóbb deathcore album már nem fog kijönni az idén. Azonban tévedtem.
Szóval a Winds of Plague valamiféle szimfonikus deathcoret művelnek, ami még jó is lehetne, sőt, régebben faszák voltak. De jelenleg, az Against The World című albumukkal nem azok. Elég baj, ha egy korong legjobb száma az intro, pedig itt körülbelül ez a helyzet. Az összes többi érdektelen chugga-chugga breakdown fesztivál, a dallamosságot a lehető legminimálisabbra csökkentve, amit csak a szintetizátor andalító melódiái dobnak fel valamennyire. Ez azonban körülbelül annyira menti meg az egészet, mintha cukormázat kennénk egy kupac kulára, és megszórnánk csokireszelékkel.


Mert hát milyen koncepcióról is beszélünk? A borító szamurájos témája láttán örültem, hogy valami érdekeset fogunk kapni, sőt,  én barom még keleties dallamokra is számítottam. [Megjegyzem, a banda The Great Stone War című albumának borítóján egy ork és egy páncélos lovag feszültek egymásnak, szóval akkoriban valamiféle fantasy-hatás is felfedezhető volt náluk.] Ehhez képest mit kapunk? Unalomig ismert, B-kategóriás hardcore zenekarok által gyakorian használt dalszöveg-kliséket, amiket nekem kellemetlen leírni, de muszáj lesz. "Burn this MOTHERFUCKER down"... "I am built for war"...  "You and me against the world" (ami felettéb alattomos, mert azon felül, hogy szar, még ráadásul egész nap a fejemben is járt, szóval a hatását elérte, az biztos). Nem tudom, hogy ez valami modern Bonnie és Clyde, vagy mi akar lenni... te és én a világ ellen? Mindegy, ők tudják...  A California című számnál már a rituális öngyilkosság csábító gondolata is felmerült bennem, ugyanis az már nekem is túl sok volt. "Motherfucking West Coast... Put your hands up, reach for the sky, do what I say , or let the bullets fly"... Az biztos, hogy ha valaki így próbálta volna ellopni tőlem az uzsonnámat alsós koromban, én bizony odaadtam volna neki, de most csak röhögni tudok rajta. Az utolsó számban többek között ez is elhangzik: "You'll be begging for your life, get down on your FUCKING knees!" Itt már csak az a tudat tartotta bennem a lelket, hogy mindjárt vége az albumnak, és végre kimoshatom füleimből ezt a szennyet egy kis '96-os Cryptopsy-vel. Egyébként az énekes hangja nem rossz, sőt, de annyira hárdkórra veszi a figurát, hogy az lerombolja az egészet (apropó hardcore: csordaüvöltést is hallhatunk némelyik számban, ahh). Egyébként a kis pöcs hárdkór tiniknek biztos tetszeni fog a cucc, valószínűleg ők a megcélzott közönség, elvégre mi mással magyarázhatnánk, hogy a California exkluzív premierje a Rock Band nevű ritmusjátékban volt? (Félreértés ne essék, néha én is szoktam Guitar Heroval koczkulni, de azért azt furcsállom, hogy egy számot se MySpace-re, se egyéb közösségi médiaoldalra nem raktak fel, csak Rock Bandben nyomulhattál vele.)


Szóval szövegileg mocskosul keményre vették a figurát, és ami a legszebb, hogy a dolog zenei része is körülbelül annyira van kidolgozva, mint egy gengszterrap album esetében. Tudni kell rólam, hogy szabadidőmben néha gitározgatok, és egy barátommal régebben próbálkoztunk dalokat írni, de nem sikerült. Na mármost, így utólag nézve az akkor általunk kidobásra ítélt riffek nagy része  jobb, mint a WoP riffjei. Szóval megfogalmazódott bennem a kérdés, miszerint mennyire is kell jónak lenni ahhoz, hogy a Century Media megjelentesse az ember lemezét? Körülbelül ennyire. Na de mindegy.  Talán a 'Most Hated"-be van a legtöbb energia fektetve, ott némelyik riff tényleg ütős, illetve az 'Only Song We're Allowed To Play In Church Venues' is üdítő hatást vált ki, már csak azért is, mert nincs benne bohócvokál. Viszonyítási alapnak szeretnék egy régebbi bejegyzésünkre hivatkozni, ugyanis szerintem ebben az egy számban több ötletesség hallható, mint amennyit az Against The World című album  ~38 perce kínál.


Eljutottunk a már említett szintetizátorhoz. Aki egy kicsit utánanéz a banda történetének, tudhatja, hogy náluk a billentyűs posztra való tagfelvétel előfeltétele az, hogy csöcsöd legyen. (Például a 2009-es ausztráliai turnéjukra mit ad Isten, pont a szintén nőnemű Lisa Marx-ot kérték fel). Persze nem kellene ennyire gonosznak lennem, elvégre csak két állandó nőtagjuk volt eddig, de őszintén: azon kívül, hogy a férfi rajongók körében népszerűbbé teszik a bandát, mennyire indokolt, hogy pont egy dögös csaj legyen a billentyűs posztján? Van női háttérvokál? Nincs. De mellük, az van. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak játszani a hangszerükön, mert tudnak, de ezen az albumon egyszerűen hülye hatást kelt a szintetizátor, elvégre az összes többi hangszer kőbunkó dallamokat játszik. Ráadásul nevetséges, hogy a frontember a Nyugati Part-ról meg töltényekről ordibál, alatta meg szól egy epikus hangzású szinti-vonós, amely szinte könyörög az igényesebben megírt dalokért. Más szóval: a szinti nagyon is jó lenne, ha mondjuk egy melodic death metal banda alatt szólna (vagy a blackes Abigail Williams alatt, ahol a WoP jelenlegi meg a régebbi billentyűse is játszott régebben, áhh), de ehhez a csugcsughoz felesleges, meg tematikailag sem passzol.


És akkor most jöjjön a számomra leginkább viccértékű momentum. Amikor meghallgattam a 'The Warrior Code' című számot, először azon kezdtem el mosolyogni, hogy úristen, mennyire melléfogtak a szinti dallamával. Most komolyan, olyan, mintha valami középkori témájú stratégiai játékkal játszanék és a kikötőben lennék, vagy ha egy szerepjátékban betérnék egy városka vegyesboltjába. Na de ez még mind semmi. Ahogy hallgatom, elszórakozok a gondolattal, hogy úristen, ez olyan, mintha Ultimate Warrior szónokolta volna fel a szöveget. Azután megrémültem.... de neeem, azért ennyire nem süllyedtek mélyre. De azért motoszkált bennem a gondolat. Hazajövök. Utánanézek. És TÉNYLEG ennyire mélyre süllyedtek, hogy felkérték Ultimate Warriort egy közös szám erejéig. Nehéz erre szavakat találni, de tényleg. Beszéljen helyettem ez a két videó, csak úgy összehasonlításképpen:



Szóval összegezném: ez a mostani Winds of Plague egy hírnévhajhász, 'tough-guy' szindrómában szenvedő, középszerű banda. Azonban ezt az átlagosságot tovább rontják önmaguk lejáratásával, értem ezalatt a szövegeiket, illetve hogy a szinti epikusnak szánt hatásával éppen saját zenéjük unalmasságát emelik ki. Szerintem jobban tennék, ha a szimfonikusságot lecserélnék technoszintire, és a zenéjüknek megfelelő arculattal elkezdenének valami olyasmit játszani, mint a Hearts Fall For Danny Tanner (ami ugyan szintén nem túl bonyolult muzsika, de legalább nem is kíván több lenni. Őket bírom, mert őszinték.) Vagy esetleg vissza kellene térni az előző albumok által képviselt dallamosabb vonulathoz...

Ha buksz a keménykedő dalszövegekre, meg a dum dum dum dum breakdownokra, akkor neked való ez az album...16 éven felülieknek nem ajánlott.

A bejegyzés trackback címe:

https://cursedaffection.blog.hu/api/trackback/id/tr992839971

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Békés Pál - A LOVAG ÉS AZ ÁRNYÉKA 2011.04.20. 15:13:23

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lovag, úgy hívták, Bonifác. Kezdőnek számított, éppen csak nekikezdett a mesterségnek. Ha most valaki azt kérdezné, pontosan mi is volna egy lovag mestersége, a válasz egyszerű: az a dolga a világban, hogy k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása