Here Comes The Kurvulás

Elhihetitek, néha már én érzem magam kellemetlenül az orromból kitermelt nagy mennyiségű, félig szilárd állapotban leledző anyag különböző bandákra való rákenése miatt. Viszont másfelől a jó ízlés tiszteletben tartása miatt nem mondhatom rá valamire, ami nem jó, hogy mégis az. Bizonyos zenekaroknál persze figyelembe veszem, hogy honnan és hová tartanak, és ha látok valami fejlődést, vagy akármit, akkor azt azért méltányolom. Nem úgy a mexikói Here Comes The Kraken esetében! Régen elég sokat hallgattam őket, és bár nem túl dallamosak vagy technikásak a riffek, de dinamikus, pörgős zenét játszottak. Sajnos Szerencsére csak most jutott el hozzám legújabb videójuknak a híre, meg hogy van új lemezük (amit még nem hallgattam meg, de ami késik, nem múlik). Na de hogy miért baszta ki nálam a biztosítékot a szóban forgó videó? Katt a továbbra!

Szóval lássuk csak az új Óriáspolipot. Logóváltás, azzal önmagában véve nem lenne baj, de majd erre visszatérek. Azonban, ha jól értelmeztem a neten keringő infókat, a banda tagjai úgy körülbelül... teljesen lecserélődtek? Pontosan én sem tudom, annyira nem követtem őket figyelemmel a 'self-titled' albumuk óta, de azért a gyomorforgató stílusválasztáson kívül az új tagok technikai tudása is hagy némi kívánnivalót maga után. Ők arra hivatkoznak, hogy már nem sima deathcore-t játszanak, de nem ám, hanem... NU-METAL elemekkel megtűzdeltet!!!!! Bizony. Nu-metal. DJ is van.

Viszont felmerül a kérdés: miért gondolták, hogy ez majd jó húzás lesz? Oké, cirka tíz éve vagy akörül még a nu-metal volt a 'menő' azok körében, akik kemény arcnak szerettek volna tűnni, de a death-et nem bírták, viszont azóta sokat változott a világ. Én a helyükben inkább a hárdkórban próbálkoznék, vagy a szkrímóban, vagy mondjuk... dubstep? A dubstep most úgyis menő, a dubstepben van a jövő, ugyebárööö. Na de a lényeg, hogy vajon előrelépés-e egy úgy-ahogy technikás (vagy legalábbis tempós) műfajba, mint a deathcore, olyan langyi elemeket keverni, amik már X éve is gáznak bizonyultak? Én kötve hiszem. A vokálos ugyan nagyjából megközelíti elődje brutalitását, ugyanakkor kapunk egy adag tiszta éneklést is, de nem a Protest The Hero-félét, hanem a 'sablonos metalcore zenekar énekese vagyok'-félét.

Ráadásul a klipben található lengén öltözött, művérrel borított macák számomra valahogy elütnek a zenekar kinézetétől. De a népnek ez biztosan tetszeni fog, elvégre van kitetovált, fültágítós buzi basszeros, aki úgy rángatja azt a szerencsétlen hangszert, mintha... nem is tudom, hogyan. Azon már meg sem lepődök, hogy a többi bandatag is úgy néz ki, mint akik a helyi hipster-találkozóról jöttek volna, bár a DJ neonzöld Adidas susogós mackója ('rustling bear', haha) is eléggé priceless. Szóval mindezek függvényében látogassatok el a MySpace-ükre, és döntsétek el magatok, hogy röhejes-e az új logójuk hátterében a lefelé mutató pentagram, avagy sem (protip: az).

Szóval Never regret - én nagyon is bánom, hogy idáig fajult a HCTK. De azt valószínűleg még jobban fogom, amikor meghallgatom az új albumot. Végezetül pedig viszonyítási alap azoknak, akik az egészből egy büdös szót sem értenek:

"Ugye milyen más hangja van?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.