Egy hónapja már, hogy idefirkantottam az utolsó bejegyzést, ami ugyan nem a legutolsó, mert EZ az. Szóval sokat gondolkoztam az egészen, hogy mi a fenének is töltöttem el hónapokon keresztül napi szinten fél/órákat azzal, hogy összehozzak egy -akkor még ideiglenesnek gondolt - dizájnt, felkutassak híreket, lementsek különböző oldalakon streamingelt premier számokat és belekóburáljak a bejegyzésekbe egy kibaszott mp3 playát, ami le is játssza őket, ésatöbbi ésatöbbi.

Igazából nem tudom, mi motivált, talán az, hogy felkértek rá, amúgy magamtól nem ötlött volna ilyesmi az eszembe. Elvégre mindig is tudtam, hogy alapjáraton nem lehet "versenyképesnek" lenni egy olyan országban, mint a miénk, olyan témával kapcsolatban, mint ez a dárkos zene, és legfőképpen egy nyamvadt blog.hu-s oldalon, két önjelölt szerkesztővel. Na de fiatalság, bolondság, ugyebár. Mindenesetre belátom, hogy köveket akartam repülni tanítani, elvégre senki sem kíváncsi rá, hogy mit gondolok, senki sem kívánja megosztani a véleményét az adott témáról, és úgy egyáltalán, senkit sem érdekel, hogy mit művelek itt. És kérdem én, ha az ember, aki már mindent elvesztett, képes megtartani a büszkeségét, nekem nem kötelességem-e ugyanezt tenni, elvégre nem vesztettem semmit? Sőt, igazából csak nyertem, méghozzá tapasztalatot erről az egészről. De mégis, az embernek legyen tartása, és ne járassa le magát azzal, hogy komolyan vesz olyasvalamit, amit senki más nem vesz komolyan (más szavakkal: nem fogok saját magamnak írni). Higgyétek el, a blog.hu látogatói statisztikái siralmasak, elfog a hányinger, ha csak rágondolok is.

Még mindig piszkosul érdekel ez az egész műfaj, szívesen írnék én róla továbbra is, sőt. Még nagyon sok lett volna a tarsolyomban, csak hogy néhányat említsek: egy épkézláb logó tervezése a fejlécbe (nem ez az 5 perces Old English betűtípusú), felhívás új szerkesztők jelentkezésére (minél több vélemény szerepelt volna, annál jobb lett volna), saját készítésű interjúk különböző zenekarokkal mind hazánkból, mind külföldről (szóval nem olyan, mint a Burzum-interjú sufni-fordítása), még több albumajánló (külön kis sorozat keretében bemutatni a metál nagy legendáit), sőt, ha lett volna érdeklődő, a hölgyolvasók közül megválasztottuk volna Miss CA-t (de tényleg, ezt pár hete találtam ki, akkor még jó ötletnek tűnt). De persze ez mind hiú ábránd, elvégre úgy ámblokk nincsenek olvasók, szóval már itt megdőlt az elmélet. Félreértés ne essék: ez nem önsajnáltatás vagy ilyesmi, kész, tudomásul kell venni, hogy ez így ilyesformában nem működik vagy legalábbis nincs rá kereslet, na most huhh, nem dől össze a világ. Ha valaki idetéved erre az oldalra, és olvassa ezt a bejegyzést, remélem bele-bele néz régebb firkálmányaimba, de ha nem, az sem baj. Egyébként nem nyilatkozhatok, hogy mi lesz az egésszel, hiszen Beni-é az oldal.

Na de hogy is zárjam?

Akik többé-kevésbé nyomon követtek, azoknak köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ne hallgassatok dubstepet és chug-chug core-t, mert pöcsfalók lesztek tőle.

És persze ne törekedjetek túl erősen a vegytiszta tr00ságra, mert az sem jó. Hallgassatok a szívetekre, hallgassatok Black Sabbath-ot, Decapitated-et, Son of Aurelius-t, Lady Gagát (vannak ám jó számai), The Black Dahlia Murder-t, Deicide-ot, Cannibal Corpse-ot, Daft Punk-ot (a Discovery minden idők leghangulatosabb electro albuma), Amesoeurs-t, Godspeed You! Black Emperor-t, Iron Maiden-t, All Shall Perish-t, The White Stripes-ot, Gorod-ot, Mogwai-t, Nile-t, Behemoth-ot, Job For A Cowboy-t, Metallica-t, Necrophagist-et, Periphery-t, Fostartályt, Obscura-t, Burzum-ot, You Love Her Coz She's Dead-et, At The Gates-t meg basszátok meg MINDENT amiben megtaláljátok az eredetiség legkisebb szikráját, akármilyen műfaj is! De továbbra is óva intek mindenkit a kommersz szaroktól (lásd: előző pont).

Köszönet Beninek, hogy csinálhattam vele ezt az egészet, jó móka volt, amíg tartott!

Utolsó videó gyanánt szeretném leróni tiszteletem a death metal nagy úttörői előtt, legyen ez akármennyire is sablonos, de muszáj (elvégre sajnos nem esett szó róluk az oldal hasábjain). 1:22-től az a 'mini-szóló'... az ember szíve szakad meg.

Én voltam BB ezen a blogon, remélem, találkozunk még valamilyen formában, minden jót!

.bb.

U.I.: esetleges utó-észrevételek, anyázások jöhetnek ide: envagyokbb@indamail.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.