The Human Abstract - Digital Veil

1. Elegiac

2. Complex Terms

3. Digital Veil

4. Faust

5. Antebellum

6. Holographic Sight

7. Horizon to Zenith

8. Patterns

Bizony, bizony emberek, holnap megjelenik a legújabb lemeze a Human Abstract-nak. Először is említsük meg a legelején, nem egy átlagos zenekarról fogok nektek írni. Egy igen komplex zenekarról vagyon szó! Az amerikai progressive metal-t játszó együttes 2004-től napjainkig töltik meg a hangszórókat szebbnél szebb gitár és egyéb témákkal (csak, hogy ne mindig a gitárokról legyen szó!). És szerencsénkre, már ma meghallgathatjuk a végleges? lemezt a http://music.aol.com/new-releases-full-cds/#/14 - oldalon. Nos a kérdőjel csak azért van ott, hogy csak 8 szám, bár ha belegondolunk, lehet így is lesz egy kis idő mire végighallgatjuk, és nem fogjuk egy hamar megunni.

Szóval, első hallgatásra, már elragadja az embert, az arpeggios témák, a vokál, a basszus játéka és a dobok ritmikája egyaránt. Na de minket azt hiszem, nem csak az érdekel elsőre milyen, nézzük hát egyenként a számokat. (Ha nem akarod egyenként tekerj lejjebb ott az összefoglaló, de mint ahogy írtam, csak egy összefoglaló nem takarja teljesen az albumot:)).

Tehát a lemez első száma, egy várható intró volt ami az Elegiac névre hallgat. Megtalálható az előző albumról (Midheaven) hallható klasszikus gitár részek, és egy epic szólóban lehet részünk. Azon felül, hogy egy intró, így kell elkezdeni egy lemezt! A második szám a Complex Terms. Masszív riffekkel, sweepinges részekkel, clean vokállal, kórussal, ahogy azt kell. A szám közepén kezdődő szóló, nagyon tetszik főleg, hogy egy zongorás részbe torkollik ki. A második szám, a már 'sokat hallott' album névadó Digital Veil. Lefogadom, hogy sokatok meghallgatta a youtube-on már hallgató számukat, amit kb 1.5-2 hete raktak ki. Különösen tetszenek a mély riffek, és a basszus részek. A vokál pedig tükrözi a számomra ideális vokál jelentését. A mélytől viszonylag egész magasságig tud menni - bár igen tudom, más zenekaroknál van ennél mélyebb és magasabb grunt, de kell ide ennél több? -. A szaggatott arpeggiok, egy különös érzést is visznek bele a dalba.

Rá is térhetünk a következő 'áldozatunkra' a Faust-ra. Különösen elnyerte a tetszésem a sweepinges részek itt. Sokak ellene vannak az ilyen szintű technikázásnak a kérdést feltéve, hogy hol maradnak az epikus dallamok? Hát kérem szépen itt. Itt vannak azok a dallamok, amik máshonnan hiányoznak. A zongorás kórusos énekes rész is figyelemreméltó. Ha meg valakinek a nem sweepinges szólók tetszenek, ne tekerjenek el, abból is lesz bőven részünk. Az Antebellum egy jóval összetettebb nóta. Hol felgyorsul a szám, hol teljes nyugodtságba tér, nyugtalanságot idézve elő bennünk. Mint ahogy a szám címe is jelenti olaszul: "Before the War". A klasszikus gitár részek, pozitív szerepet töltenek be a nóta közbe bár amikor becsatlakozik az ének, az teljességgel nyugtalansággal töltött el. Kétségtelenül a leghosszabb számuk az albumon. Talán mintha kicsit túl hosszú is lenne, de ezt mindenki döntse el magában. A Holographic Sound hű a címéhez és, a Star Wars-ból a holografikus beszélgetések jutnak eszembe rögtön, de lehet csak a szám címe miatt. ;-P A nyitó gitár rész magával ragadó téma, ami újra megjelenik a nóta végén, amit egy szóló követ, és egy teljesen más dimenzióba röpít el. Kétségtelenül a legszebb 'űrszóló'(vagy Pákósan Úszóló) hangzás amit valaha is hallottam. A Horizon to Zenith egy teljességgel neo-klasszikus szám. Újra visszaköszönnek a zongorás részek, és valójában egy élő koncerten, ezekre a részekre lennék a legkíváncsibb. (Remélem majd ha lesz, arról is tudok majd írni egy pár sort!) Sajnos elérkeztünk a legutolsó nótához, és visszagondolva, talán nem is volt olyan rövid az album! A Patternsben mutatják be a fiúk az arpeggio tehetségüket, és az akkusztikus résztől is a hideg ráz, mikor meghallom. A studió munka itt nagyon szép lett, ahogy a szóló a füles egyik részéből a másikba vándorol és vissza. Bárki bármit mond studiós, de ettől lesz jó egy lemez!

Nos, összefoglalva, mint már említettem egy igen komplex neo-klasszikus lemezt kaptunk. Érezhetően jobban követték a Midheaven struktúráját, a sok tiszta vokállal, és klasszikus részekkel s nem mint a Nocturne-t, de erre mondom, hogy egy zenekar fejlődik, és nem a totális zúzásban lát csak értéket, közben magukat meg nem hazuttolva szédítenek el minket a hangszerek játékai. Bár tudom, a basszus eddig sem volt olyan nagy szerepbe állítva, de még mindig reménykedem, hogy majd akkor a következőben. A vokálon érezhető, hogy teljes átéléssel énekel Nick Olaerts. Végül ezekkel a sorokkal zárnám a mai postot. Összességben egy olyan albumot kaptunk, amin érezhető, a sok munka és fáradozás gyümölcse. Örülök, hogy még mindig tartják a tisztességes szintet, nem sok rosszat tudok felsorolni erről az albumról. Most így első pár hallgatás után.

Köszöntem a figyelmet, olvassatok tovább jót!
Bennie voltam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.